Vagyis még nem, de legalábbis főleg már igen, hiszen ma aláírtam a szerződésem: visszatérek Tengizbe!
Nem szoktam tétlenül üldögélni, még utolsó napjaimon sem, céges tanfolyam, két napon át, meg aztán az öntözőrendszert is vízteleníteni kell, szóval szoros az ütemterv. Így hát a lehető legkorábbi időpontot választom a szerződésem aláírására, reggel nyolc, vidéki vagyok (na jó, nem kell sajnálni engem, az Örs vezér tér csak 34 perc tömegesen közelekedve a zöld vonaton), időben kell indulnom. Útvonaltervezés, fejben, ezért annyira mégsem váltam vidékivé az elmúlt hét év alatt, hogy ez ne sikerülne, megvan! Naná, hogy eleve csúsztam egy zöld vonatot, de azért beértem némi késéssel persze.
Nem csak én késtem... Szerencsémre, van aki ismer, visszajáró lélek, aláírós része hamar vége, másra meg minek is kellek? De hát ezt senki nem mondja. Pedig vannak ott páran. Várok. Várok, majd gondolom: bizony nem várok tovább, elmúltak már azok az idők, amikor egy céges ügyintéző, éreztetvén hatalmát, várakoztat engem, mondom: megyek. Ja, hogy méssz? Akkor figyu. És mondja. Reptér ekkor. Repülő indul ekkor. Érkezik ekkor. Várnak, taxi, szálloda, másnap megint repülő indul és érkezik. Eddig tudja.
Ez jó, nem várok tovább, megyek. El. No, de miért nem lehetett mindjárt ezzel kezdeni? Ha más is tudja, nem csak aki utaztat? Miért nem kell ezt megmondani annak, aki már ott van és tétlenül várja a későt? Nem értem... Vagy nagyon is értem?
Az Utaztató egyszer csak hív. Megérkezett, számom tudja, kedves, mondja hát. Megint, bővebben, de nem eléggé. "Melyik szálloda?" - kérdezem. "Vezir" - mondja. Melyik "Vezir"? Mert megnéztem Isztambul térképét - hjah, egy kesser nem vág csak úgy neki a nagyvilágnak - s mit látok? Van Vezir szálloda bőven. A Belvárosban is. Szűkül a kör, 2-3 csillagos, no, de miért nem tud az Utaztató sem többet, mint "Vezir"? Mindegy. Belváros, ez már eredmény. Csak meglelem ládám, szegény Travel Bug már utazna, Keletre, mennie kell. Korán sötétedik, a hétfő elfeledve, cserébe kedden korán virrad. Travel Bug tűkön ül, keresem helyét. Csak tudnám, melyik "Vezír"?!...
Lassan csomagolok. 20 kiló meg plusz esetleg egy pár. Egy Pár, ami vagy kettő vagy három. Meg kézipoggyász. 10 kiló, de méret szabva. "Mekkora is lehet?" - kérdezem az Utaztatót, de csak hozzávetőlegesen tudja. Ez jó! Majd viszek magammal fejszét s megfaragom kézipoggyászom, ha nem fér a sablonba... Vagy utánanézek, a neten, ha már van, meg ugyebár informatikus lennék -ennek mennie kell!
(jó dolog informatikusnak lenni! "Informatikus" - nagyon misztikus, nem? Informatikus vagyok, tehát, ha döglik egy gép, én vagyok a megoldás. Ha nem megy egy számolótábla képlet: "Hol vagy, Informatikus?!" Miért nem jön össze ez a bekezdés formázás? "Informatikuuuus!!!!". S hogy én rendszert szervezek, alkalmazásokat integrálok, fejlesztek, felhasználókat tanítok (be), dokumentálok - ez már magánügy. Ez nem látszik. Annyira.
De szeretem.
És legalább nyáron van légkondi, télen meg fűtés. Még Tengizben is. Legalábbis remélem....)
