Ma éppen a víztelenség az öröm tárgya. Főleg, hogy csak úgy gondolt egyet a vívezeték és megadta magát. Mindezt valahogy délután. És ismerve a helyi munkatempót... nos, vérmes reményeink nincsenek.
Ettől eltekintve azért igyekeznek kézben tartani a vizet. Mert útközben - ugyanis ide a víz a mendemondák alapján valahonnan a Volgából jön, az meg nem itt van, vessetek csak egy pillantást a térképre! - valami tárolókapacitás rendelkezésre állhat, mert napi háromszor két-két órára többé kevésbé azért jövöget a csapból.
Van hát most rohangálás, gyors fürdés - nekünk hármunkra jut egy fürdőszoba, de van, ahol ennél szorosabb a lakóközösség - vödör, lavór, üres üveg a csap alá, ki tudja...
És még a nyár el sem kezdődött...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése